24.Fejezet

Sziasztok! :) Meghoztam az új részt. Igaz az ígért időn túl, de nem kezdek el magyarázkodni. Remélem tetszeni fog.:) Jó olvasást hozzá! :))

-Jó hogy itt vagy.-suttogom kezeimmel pedig a nyakát ölelem át.

-Jó itt lenni.-suttogja vissza. Néhány perc múlva zavartan húzódok el tőle, hiszen itt bárki megláthat bennünket és nem szeretném, ha idióta pletykákat terjesztenének miszerint együtt vagyunk. Nem hiányzik még több utálkozó. Hát igen eddig nem említettem, de Logan rajongóitól rengeteg fenyegető üzenetet kapok, mivel sok újság lehozta a cikket, amiben leírták, hogy megcsaltam őt Harryvel, emiatt az ő rajongóitól is elég sok gyűlölködő levelet kaptam a közösségi oldalakon. Ezért sem hiányzik, hogy most még a directionerek is jobban utáljanak mint eddig. 

-Bejössz?-kérdezem meg ezzel megtörve a csendet.

-Igen.-válaszol, majd engem előre engedve belép a lakásba. Tekintettel a nappaliban alvókra inkább a konyhába vezetem.

-Kérsz valamit inni enni?-kérdezek rá udvariasan.

-Valami üdítőt elfogadok.-válaszol, én pedig bólintással jelzem, hogy értem és töltök neki egy pohár kólát.-Köszi.

-És.. hogy vagy?-kérdezem zavartan, hogy megtörjem a kettőnk közt beállt csendet. Igaz, hogy szinte minden nap beszéltünk az utóbbi időben, de még így sem tudom, hogy hogyan kéne vele viselkednem, ráadásul most még attól is félek, hogy mi lesz, ha a többiek felébrednek és meglátják, hogy Harry is itt van. Legfőképpen Logan reakciójától tartok. Mit fog szólni, ha meglátja őt?

-Jól, de Katelyn.. figyelj valamiről beszélnünk kell!-néz rám, tekintetéből süt hogy bizonytalan és hogy nem tudja feltegye vagy sem a kérdést amiről fogalmam sincs, hogy mi is lehet.

-Miről?-kérdezem, és remélem, hogy folytatja, mert már nagyon kíváncsivá tett, hogy vajon mit is szeretne megbeszélni velem, bár van egy sejtésem..

-Arról ami a turnén volt kettőnk közt.-mondja ki kerek perec és érdeklődve pillant rám, hogy erre mit felelek.

-Mit akarsz arról beszélni?-kérdezem, de közben véletlen sem nézek rá. Félek, attól amit látnék a tekintetében.

-Arról, hogy én..-kezdi, de a mondandója elején elakad, mert Logan belép a helyiség ajtaján és meglepve pislog a göndör hajú fiúra.

-Hát te?-kérdezi bunkó módon.

-Katelynhez jöttem.-válaszol Harry. Hálás vagyok neki amiért ő kulturáltan válaszol és nem szól be Logannek ezzel veszekedést indítva.
 
-Nem épp valaki barátnőjét kéne lenyúlnod valahol?-kérdezi meg undokul Logan, miközben a hűtőhöz lép és kinyitva azt kutakodni kezd benne.

-Logan.!-szólok rá szinte azonnal volt barátomra. Már-már reflex szerűen akarom megvédeni a mellettem ülő fürtös hajú fiút.

-Katelyn ne, hagyd had mondja! Logan én megértem, hogy haragszol, de igazán megbocsáthatnál már. Nem egyszer kértem már azóta bocsánatot!-mondja Harry. A végére már ő is kezd ingerültebb lenni, én pedig kezdek félni, hogy a végén még egymásnak rontanak. 

-És szerinted egy bocsánat megold mindent?-fordul meg tengelye körül Logan és izzó tekintettel mered Harryre.

-Nem, de..-kezdené a magyarázkodást Harry, de Logan esélyt sem ad neki, rögtön közbe vág.

-Na látod! Akkor meg ne várd el tőlem se, hogy úgy viselkedjek mintha semmi se történt volna. Nem is értem mire számítottál! Azt hitted, hogy majd egy sajnálom után elfelejtem, hogy veled csalt meg a barátnőm és mintha mi se történt volna haverok leszünk?-barna szemei a dühtől homályodnak el. Kezdek komolyan attól tartani, hogy a végén még rátámad Harryre. Eddig még soha nem láttam őt ilyennek. Megijeszt ez az énje.

-Nem, de ez már tényleg túlzás amit itt csinálsz, sőt gyerekes!-csattan fel Harry is. A feszültség szinte tapintható a levegőben. Istenem annyira félek, hogy bántják egymást. Jaj remélem a többiek is hamar felébrednek! Nyugtalanul fészkelődve a helyemen figyelem a két srácot, akik egy pillanatra sem szakítják meg a szemkontaktust egymással.

-Igen?-lép egy lépést Harry felé Logan, amire már a göndör hajú fiú is felpattan ülő helyéről.-A helyedben inkább befognám a szám mielőtt egy monoklival leszel gazdagabb.-szorítja ökölbe a kezét Logan. 

-Tudod mit, gyere és üss meg, ha ekkora a szád!-mondja Harry. Ezt nem hiszem el még ingerli is! Érzem ahogy eluralkodik rajtam a pánik miközben a két fiú egyre közelebb kerül egymáshoz. Ám mielőtt még bármelyikőjük üthetne felpattanok és kettejük közé állok.

-Álljatok le!-tolom hátra őket egymástól. Hangomon még magam is meglepődök annyira remeg.-Normálisak vagytok? Mert szerintem nagyon nem!-szólalok meg dühösen, amint sikerül megtalálnom a hangomat. Tekintetem a két srác között járatom.-Mi ütött belétek, egyáltalán nem ilyennek ismerlek benneteket!

-Talán ha nem lett volna az a kis kalandotok akkor most nem így viselkednénk egymással!-villantja rám tekintetét Logan.

-Ezt teljesen megértem, de sajnos ezt már nem tudom meg nem történté tenni.-hajtom le a fejem.-De ha még egy kicsit is számítok neked akkor annyit megteszel, hogy normálisan viselkedsz Harryvel. Csak ennyit kérek, semmi többet!-nézek rá könyörögve. Nem bírnám ezt elviselni, hogy ők naphosszat ölik egymást. 

-Ilyet ne kérj!-néz rám Logan majd Harryre.  

-Logan Katelynnek igaza van. Fejezzük ezt be. Nem elég, hogy a turnén is végig ez volt..-szólal meg ismét Harry, ám mint az előbb Logan most sem hagyja, hogy befejezze a mondandóját, durván közbe vág.

-Kussolsz! Ezt az egészet csak is magatoknak köszönhetitek!-néz felváltva ránk.-De tudjátok mit, engem nem érdekel, azt csináltok amit akartok! Én többet nem szólok bele!-mondja, majd kiviharzik az ajtón. Tanácstalanul bámulok utána.

-Ha szeretnél menj utána!-hallom meg magam mögött Harry hangját. Azonnal felé fordulok és arcát kezdem el tanulmányozni bármiféle érzelem után kutatva.  Arcán csak egy halvány mosoly ül és próbálja elrejteni az érzéseit.

-Biztos, hogy nem baj?-kérdezem meg.

-Nem, menj csak!-mondja a tekintetét pedig a földre szegezi. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy mennyire rossz érzés is lehet ez most neki, de muszáj most Logan után mennem, mert félek, hogy a végén még valami hülyeséget csinál.

-Köszönöm.-mondom és hálám jeléül magamhoz ölelem. Szinte azonnal körém fonja a karjait és úgy szorít magához mintha most látna utoljára és szeretne minden egyes pillanatot kiélvezni. Kicsit elhúzódik tőlem és úgy néz a szemembe. Szemei gyönyörűen csillognak mint mindig, de a csalódottságát nem tudja teljesen elrejteni előlem. Lassan kezd el közeledni felém. Már mikor majdnem összeérnének az ajkaink irányt változtat és szám helyett az arcomra ad egy hosszú puszit aztán hátrább lép tőlem.

-Azt hiszem jobb lenne, ha később inkább te jönnél el hozzánk, hogy elkerüljünk egy újabb veszekedést.-mondja, majd egy papírra leírja a szállodának a címét, ahol most átmenetileg laknak.

-Rendben.-bólintok, aztán ő már el is megy én pedig az emelet felé veszem az irányt, hogy megkeressem Logant. Első utam a szobájához vezet.-Logan légyszíves nyisd ki az ajtót!-kérem kopogások közepette.

-Mit akarsz?-nyitja ki az ajtót résnyire. Látszólag meglepte a jelenlétem, nem számított rá, hogy utána jövök.

-Beszéljük meg, kérlek!-kérlelem. Látom rajta, hogy elgondolkodik rajta, majd nagyobbra tárva az ajtót beenged a szobájába. Besétálva leülök az ágyára ő meg helyet foglal mellettem.-Szeretnék mindent megmagyarázni.-nézek a szemébe. Biccent egyet, hogy kezdjek hozzá.-Az egész úgy kezdődött, hogy Harryvel sok időt töltöttünk együtt és akaratomon kívül sikerült belé szeretnem. Akkor viszont ezt még magamnak sem mertem bevallani és minden erőmmel próbáltam magamban elnyomni ezt az érzést. De aztán megtörtént az első csókunk és én nem tudtam mit tenni ellene. Élveztem, de közben szörnyű bűntudatom volt miattad. Azt tudnod kell, hogy én téged is nagyon szerettelek, és örökké is foglak mivel te voltál az első nagy szerelmem, de Logan meg kell értened, hogy én már nem érzek úgy irántad mint az előtt. Nagyon sajnálok mindent.-fejezem be. Mondandóm alatt rá sem merek nézni a mellettem ülő fiúra, helyette inkább a kezeimet bámulom és úgy várom, hogy mit reagál az elmondottakra. Nem válaszol rögtön, gondolom még emészti magában a hallottakat.

-Tudod, ha ezt már akkor elmondtad volna nem lett volna belőle ekkora balhé.-szólal meg nyugodt hangon. Meglepetten kapom felé a fejem.-Sokkal jobb lett volna ha szólsz és nem egy újságból kell megtudnom, hogy megcsalsz.

-Tudom egy idióta vagyok. Csak nagyon féltem..nem akartalak elveszíteni téged sem. Mert te nem csak szerelmet jelentetted nekem, hanem nagyon jó barátot is és féltem, hogy ezt majd elveszítem..-mentegetőzöm. Mielőtt Logan bármit is mondhatna Carlos ront be a szobába., kérdő tekintettel meredünk rá és várjuk, hogy megmagyarázza mért rontott be a szobába úgy mint valami idegbeteg.     

-Már mindenhol kerestünk titeket!-fújja ki a levegőt, értetlen arckifejezésünket látva folytatja.-Éhesek vagyunk. Katelyn nem készítenél nekünk valamit?-mereszt rám kiskutya szemeket.

-De.-sóhajtok megadóan, mivel tudom, hogy addig úgysem hagynának békén míg nem csinálok valami kaját.

-Imádunk.-nyom egy puszit az arcomra aztán kiviharzik a szobából. Felállok az ágyról ám az ajtóból még visszafordulok.

-Te nem jössz?-kérdezem Logant.

-Most inkább nem.-utasítja el.

-De később ugye még beszélünk?-kérdezem kicsit félve a válaszától.

-Persze.-mosolyog rám, amit viszonozok is. Ezek után már boldogan lépdelek le a lépcsőn, hogy adjak valamit az éhenkórász bandának.

-Na mi ez a jó kedv, húgi?-mutat az arcomra Kendall.

-Semmi, csak örülök neki, hogy végre itthon vagytok.-füllentek. Nem akarom még a tudtukra adni, hogy Logan talán megbékélt, végre. Mert ha esetleg mégse így lenne, nem akarok még jobban pofára esni. 

Úgy látszik elhitték amit mondtam mert nem kérdezősködtek tovább.

-Ezt megünnepelhetnénk egy bulival, mit szóltok hozzá?-osztja meg az ötletét velünk James.-Ki van benne?-néz körbe rajtunk. A fiúk egytől egyig feltartják a kezüket, miszerint benne vannak. 

-Jó de csak ha George is jön.-adom ki a feltételeket, mire mind ráemelik tekintetüket.

-Ki nem hagynám.-mondja. Megadóan egyezek bele, mire a fiúk majd kicsattannak az örömtől.

-Na akkor, már csak Logant kell elcsalogatnunk magunkkal.-mondja Carlos.

-Megyek beszélek vele.-indul el Kendall az emeletre. Néhány perc múlva boldogan tér vissza.-Bele ment.-vigyorog.

-Szuper akkor kezdjünk el készülődni és irány az éjszaka!-csapja össze a tenyerét James, aztán a szobáink felé kezd el terelni bennünket. Mindenki lázas készülődésbe kezd, közben George is haza megy, hogy átöltözzön. Szobámba érve előszedek valami bulis ruhát. Kis keresgélés után rá is bukkanok a megfelelő szettre, ami egy sötétkék csőszárú farmerből és egy flitteres felsőből áll, a felsőhöz színben passzoló magassarkú szandállal. Felteszek még néhány kiegészítőt, majd felteszek egy kis sminket, de nem viszem túlzásba. Hajamat átfésülöm és hagyom, hogy a vállamra omoljon. Amint elkészülök, telefonomat és még néhány fontos dolgot elteszek egy kis táskába, majd lemegyek a földszintre. Szerencsére a többiekre nem kell sokat várnom, hamar elkészülnek és már el is indulunk az egyik törzshelyünkre. Az út odafelé jó hangulatban telik. Ahhoz képest, hogy az elején nem sok kedvem volt bulizni, már teljesen megjött és úgy érzem, jó bulinak  nézünk elébe. Remélem a megérzéseim nem csalnak.!

Hogy tetszett az új rész? Írjatok kommenteket!:) 10 komi után jön a folytatás!:) Puszi: Jenny.<3